A málenkij robot dunakanyari áldozataira emlékeztek Nagymaroson

Kismaros, Nagymaros és Zebegény málenkij robotra elhurcolt áldozataira emlékeztek vasárnap a Pest megyei Nagymaroson.

A szentmisét követő megemlékezésen Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, a térség KDNP-s országgyűlési képviselője felidézte, 77 évvel ezelőtt elég volt egy német hangzású név, hogy valakit megfosszanak mindentől, ami az övé, és elvigyék a teljes bizonytalanságba, a végtelen fagyott mezőkre, és ebben a fagyott sírboltban több százezer ember nyugszik.

Sztálin ezzel is büntetni akarta a közép-európai országokat – tette hozzá a kereszténydemokrata politikus, emlékeztetve arra, hogy az 1943-as teheráni konferencián Sztálin arról beszélt, hogy a Szovjetunió újjáépítési munkálataihoz mintegy 4 millió embert fog elvinni Közép-Európából. Sem az angolok, sem az amerikaiak nem tiltakoztak, hogy származási alapon, kollektív büntetésként emberek millióit hurcolja el – mondta az államtitkár, hozzáfűzve, hogy senki ez ellen kifogást nem emelt, sem akkor, sem utána.

Az összefogás ereje, amit tovább kell adni

Rétvári Bence kiemelte, hogy ugyanakkor 1946-ban is voltak kiváló, bátor magyar emberek – például Kéthly Anna, Füst Milán -, akik felemelték szavukat az igazságtalanság ellen, nem fogadták el a kollektív bűnösséget és felszólaltak a málenkij robotra, a Gulagra hurcolás és a kitelepítések ellen.

Az államtitkár hangsúlyozta azt is, hogy a túlélőket a családhoz, a hithez és a nemzethez tartozás hozta haza.

Beszélt arról is, hogy 77 évvel ezelőtt a szovjet Vörös Hadsereg szét akart zúzni mindent, ami azelőtt fontos érték volt, és ennek érdekében 800 ezer honfitársunk került a Gulagra, minden tizenkettedik magyart elvittek vagy hadifogságba, vagy málenkij robotra, vagy a Gulagra. Mi viszont, 77 év után itt vagyunk, egységben vagyunk, és kegyelettel emlékezünk azokra, akik sohasem térhettek haza – fogalmazott Rétvári Bence.

Heinczinger Balázs, Nagymaros független polgármestere egyebek mellett arról szólt, hogy megemlékezni és hálát adni gyűltek egybe, hálát adni azokért a túlélőkért, akik 74 éve haza tudtak térni, és akiknek első útja a nagymarosi templomba vezetett. A család, a hit és a hazaszeretet segítette őket a kitartásban és az egymásra figyelés, az összefogás ereje – fogalmazott a polgármester, arra is felhívva a figyelmet, hogy a következő generációk számára el kell mesélni a történeteket.

A megemlékezés koszorúzással és konferenciával folytatódott Nagymaroson. (MTI)

Szóljon hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.